„…Azt hiszem, igen pipa lehetnék amiatt, ami velem történt, de nehéz dühösnek lenni, amikor olyan sok széség van a világon. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok. A szívem felduzzad, mintegy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám zúdul az egész… és nem érzek mást, csak hálát, hülye kis életem minden egyes percéért…. Biztos fogalmatok sincs róla, miről beszélek. De ne féljetek. Egy nap majd megtudjátok.”